2013.12.10.

Péntek

- Dom... DOM... DOMINIC!!! - Ijedten pattantam ki az ágyból. Azt hittem, Matthew lelépett. 
- Mi a fene van? - Törölgettem a szemem. Matthew mosolyogva nézett rám. 
- Csak felakartalak ébreszteni. 
- Mégis miért? Tudod te mennyi az idő, te marha? 
- Igen, de nem vagyok álmos. - Matthew megfogta a csuklóm, de én azonnal elrántottam. 
 Rettentő dühös voltam. Nem tudom miért, csak dühös voltam rá. 
- Ne érj hozzám. - Hajtottam le a fejem. 
- Mi a baj? 
- SEMMI! - Kiáltottam fel, a könnyeimmel küszködve. - NE ÉRJ HOZZÁM! NEM ÉRTED? VAGY MÁR A MÁSIK FÜLEDRE IS SÜKET VAGY? - Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött. 
- Dom...
- NE "DOM"-OZ NEKEM ITT! 
- Mond el, kérlek mi a baj! 
- TE! - Nem tudom miért mondtam. Egyszerűen kicsúszott a számon, de mivel így nem nagyon értette, inkább a szívemre hallgattam, és nem az eszemre: folytattam - TE, MEG AZ HÜLYE RIBI! TE VOLTÁL A MINDENEM! AMIKOR APU MEGHALT, TE SEGÍTETTÉL, AZTÁN TALÁLKOZTÁL VELE, ÉS MINDEN MEGVÁLTOZOTT. HIÁNYZIK A RÉGI MATT BELLAMY! AKIT ANNYIRA SZERETTEM! MI A FENE BAJOD VAN NEKED? MIÉRT VÁLTOZTÁL MEG? ÉN ÚGY SZERETTELEK, ÉS MÁR NEM IS TUDOM MIT ÉRZEK! NÉHA... NÉHA AZT KELL ÉSZREVENNEM, HOGY UTÁLLAK! - Zokogtam, majd felálltam, és kirohantam a fürdőbe. Ami a kezem ügyébe került elhajítottam. Nem érdekelt, hol ért földet. 
 A tükör elé léptem. 
- Nem csak őt utálom. De magamat is. Ronda vagyok, ezért nem szeret! - Nyögtem a tükörképemnek, majd megfogtam egy kis dobozt és oda vágtam. A tükör darabokra tört, én meg a megmaradt részekbe néztem magam. 
- Dominic! Nyisd ki kérlek! 
- MENJ A POKOLBA! UTÁLLAK! GYŰLÖLLEK! HAGYJ BÉKÉN, SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI! KI LÉPEK A MUSE-BÓL! NINCS KEDVEM MÉG EGY ALBUMOT VÉGIGCSINÁLNI, HOGY AZ A RIBANC MINDENBE BELESZÓL! NEM CSENG NEKED AZ A NÉV, HOGY YOKO ONO?!! - Üvöltöttem, miközben, a csapot ütögettem. 
 Leültem a földre, és zokogtam, közben a tekintetem az ujjam és a vécé között ingadozott. Végül beadtam a derekam. 
 A kagyló elé térdeltem. Már amikor ledugtam volna a torkomon, az ujjam, Matthew berontott. Szemei bedagadtak, és könnyek ezrei csurogtak le arcáról. Elém ugrott, és megállította a kezem. Remegő kezei a csuklóm köré fonódtak. 
- Kérlek. Ne tedd. 
- Miért szereted? Miért nem tudsz engem? Mért nem vagyok elég neked? Fáj, Matthew. Nagyon, fáj. - Suttogtam. 
- Ne lépj ki, kérlek. 
- NEM BÍROM LÁTNI AZ ARCOD! Nem vagyok elég szép neked? Mit tegyek? Mondd meg, kérlek! 
- Dominic. Te így vagy gyönyörű. 
- DE MÉG SEM SZERETSZ! 
- Mi...miért te szeretsz? 
- IGEN, TE BOLOND! BELÉD SZERETTEM! NEM MINTHA AKARTAM VOLNA. Amikor... amikor röhögsz, én teljesen elpirulok. Mindig, amikor beszélsz, vagy hozzám érsz, a szívem... kiszakad a helyéről. Szeretem a vékony orrod, a kicsi termeted, azokat a táskákat a szemeid alatt. Amikor össze jöttél Vele, azt hittem meghalok. Nem bírtam volna ki, ha Chris nem segít. Ő nem tudja, hogy szeretlek, csak azt, hogy szenvedek. Miattad vágom magam, de én még mindig szeretlek. És... nem tehet róla. Mindenem a tied, de neked nem kellettem, inkább eldobtál, és összejöttél vele! Szeretném vissza kapni a régi Matthew Bellamy-t. Aki csak úgy eljött velünk sörözni. DE Ő MÁR MEGHALT!! - Kiáltottam az arcába. 
- Dom.... - Zokogva megráztam a fejem, majd egy éles tükör maradványon megakadt a szemem. Kezembe vettem, és gondolkozás nélkül, végig húztam az alakromon. -DOMINIC! - Nyögött fel, Matthew. Nem is figyeltem rá, csak a karomat néztem, ahogy folyik le a vér. 
- Tudtad, hogy szeretlek.... - Matthew levette az ingét, és a seb köré csavarta. 
- Kérlek... 
- Utállak. - Jelentettem ki, majd mélyen, szürke szemeibe mélyedtem. 
- Tudom. - Emelte fel a fejét, majd felsegített, de nagyon legyengültem, és azonnal vissza estem, a hideg csempére. 
- Ne segíts! Ne érj hozzám! - Rántottam el magam. - Ki tudja hol járt a kezed. 
- BENNED TE FAROK! AZÓTA NEM NYÚLTAM MÁSHOZ! - Kapott a fejéhez, majd azonnal felemelt, és olyan menyasszonnyi stílusba bevitt a szobába. Átöleltem, a nyakát, és próbáltam megnyugodni. Nagyon dühös voltam. De én általában dühös vagyok Matthew-ra. 

- Elmondod végre? - Kérdezte Matthew, amikor már egy ideje csak kortyolgattam a teám. Rám terített egy pokrócot, Ő meg csak ült mellettem. Kezei remegte, és arca teljesen kipirult. Hangja is remegett. Soha nem hallottam még ilyennek. 
- Mit? 
- Szeretsz? 
- Nem fogtad fel elsőre? 
- Meséld el. 
- Mit? 
- Mit... mit érzel amikor hozzád érek, vagy... mit éreztél amikor... amikor... 
- Nem kell kimondanod. - Idegesen bólintott. Felsóhajtottam, majd letettem a bögrém, és mellé ültem. - Miért sírsz? - Töröltem le egy könnycseppet az arcáról. 
- Mert... mert fájdalmat okozok neked. A legjobb barátom vagy. A Muserek hősnek hisznek, de én nem vagyok az. A hősök nem bántanak embereket. - Suttogta, és lehajtotta a fejét.
 Meglepődtem. Soha nem mondott még ilyeneket. 
- Nem akartalak bántani. - Borult a nyakamba. Kibújtatta a kezét, a fásliból, és felemelte a véres karom. Végig húzta ujját a seben, mire én felszisszentem. Gyorsan körbetekerte a fáslit a seben, majd elfordult. - Látod? Megint bántottalak! 
- Ne vedd ennyire a szívedre. 
- Miért? Miért nem kéne? 
- Mert csak most mondtam el! 
- És ez nekem bőven elég!! - Bömbölte, majd tovább zokogott. 
 Átöleltem, majd az arcába pusziltam. - Undorítónak érzem magam. 
- Mi? - Fordítottam magam felé. Letöröltem a könnyeit. - Hogy érzed ezt? 
- Pont úgy ahogy mondtam. 
- Miért gondolod ezt? 
- MERT AZ VAGYOK!  -Kapálódzott. Ledöntöttem az ágyra, majd mellé feküdtem. Betakartam magunk, és magamhoz húztam. Egész teste remegett, és könnyei azonnal átáztatták a pólóm. 
- Miért sírsz? Miattam fölösleges. 
- Dom... 
- Hm.
- Te most akkor meleg vagy? 
- Valami olyasmi. Nem vagy éhes? - Matthew bólintott, mire felpattantam. 
 Ki sétáltam a konyhába, és neki álltam makarónit csinálni. Miközben föltettem a vizet, csöngött a telefonom. A pszichológusom keresett. Mielőtt felvettem volna, Matthew-ra néztem, aki a telefonját nyomkodta. 
- Igen? - Vettem fel. Mivel bele kellett törnöm a tésztát a vízbe, a telefont a vállammal a fülemhez nyomtam. Úgy nézhettem ki mint egy meleg. Mert meleg vagyok? Esetleg. 
- Dominic, lassan egy hete nem jössz. Mi a baj? 
- Nézd, Martin. Talán ma este át megyek, de ha nem, akkor vasárnap. 
- Rendben. De egyébként minden rendben? Matthew?  
- Minden okés, ne aggódj. Baszki!! Le kell tennem, főzni próbálok! 
- Oda ne égesd, Jamie Oliver. 
- Gordon Ramsey, esetleg. - Nevettem, majd letettem. 
 Egész finom lett a makaróni. Mondjuk a tészta ragadt, és íztelen is volt, no meg a szósz is túl paradicsomos lett, de ehetőnek minősítettem. Viszont Matthew-nak nem akartam adni, mert a végén meghal. 
- Na, éhen halok!! Adj már! 
- Öngyilkos akarsz lenni, vagy mi?
- Tudod, hogy mindent a számba veszek. - Ezen a kijelentésén, hangosan felnevettem. 
- Jól van.... itt van. - Adtam a kezébe egy tányért abból a tészta kupacból. A villájára csavart egy adag tésztát, majd mint egy ételkritikus, a szájához emelte. Becsukott szemmel, kezdte rágni, ám amikor lenyelte kipattant a szemhéja. 
- Ez... ez... nagyon jó!! - Elmosolyodtam. 
 Amikor befejezte az evést, a tányért letettem a földre, az ágy mellé. Egy ideig csak néztünk egymásra, aztán megragadtam a nyakláncát, és közel húztam magamhoz. 
- Most, hogy elmondtam mit érzek, a csók is más jelentést fog kapni? 
- Igen. 
- Nem csókolhatlak meg?
- Oh, kérlek! - Rázta meg a fejét, majd a nyakamba borult, és megcsókolt. Olyan erővel jött nekem, hogy leborultam az ágyról. Matthew-n nem volt póló, így rögtön a meztelen hátát tudtam megragadni. 
- Akarlak. - Nyögte. 
- Matt... Matt elég lesz. - Próbáltam kimászni alóla, de lefogta a kezeim. - Oké... Matthew. Ha nem hagyod abba, eskü megütlek! 
- Miért hagyjam abba? Nem ezt akarod? 
- De! De nem most!! 
- Hát mikor? - Megvontam a vállam. Persze, hogy akartam. De nem szeretném elsietni. Csak most mondtam el ,hogy szeretem őt. - Dom. 
- Nem most. 
- Megőrjítesz! Most mit csináljak ezzel? - Nézett le a nadrágjára. 
- Verd ki. - Vontam meg a vállam. - És baszd meg magad. 
- Mi? - Kapta fel a fejét. Ismét megvontam a vállam, majd felvettem egy inget, a cipőm, és kabát nélkül elindultam kifele. 
Becsaptam az ajtót. 
- HOWARD! NEM HAGYHATSZ ITT, TE FASZFEJ! ESKÜ, HA HAZA JÖSSZ, MEGVERLEK!! HALLASZ, TE IDIÓTA? - Nem érdekelt mit mondott. Kifele menet tárcsáztam egy számot: Alex Turner.