Nos, én nem tudom, hogy a fenébe kell egy ilyet megkezdeni. Biztosan ilyen bemutatkozással, de ki az a skizofrén állat aki bemutatkozik magának? Oké, annyit talán elmondhatok magamnak, hogy a Muse dobosa vagyok. Mivel az őrült pszichológusom mondta, hogy kezdjek el ilyen naplót írni, és én ezerszázadékban megbízom benne, el is kezdtem!
Ez az első oldal, ezért nem akarom elcsépelni az egészet. Elmondom mi a bajom, és mehetek tovább.
Csak az a kibaszott baj, hogy nem tudom elmondani. Mármint igen, csak annyira megvisel, már a gondolat is, hogy nem biztos, hogy ÍGY kitudom mondani.
Lehet kicsit gáz, hogy harmincöt évesen Bulimiám van, de az agykurkászom szerint ez nem kortól függ, hanem lelki állapot szerint. Ez kicsit megrémített, de persze tudom, hogy nincs velem minden rendbe. Az egész akkor kezdődhetett, amikor Matthew megismerkedett Kate-el. Ő rettentően boldog volt. Ellentétbe velem.
Amikor elsőnek hánytattam magam, nagyon szomorú voltam. Elveszettnek éreztem magam. Csak sírtam, és sírtam. Magam hibáztattam amiért nem engem szeret. Azt hittem, azért mert nincs jó alakom. Amikor rájöttem, hogy ez volt a fejembe csak azt kérdeztem magamtól: "Miért?". Aztán rájöttem. Mert szerelmes vagyok. Tiltott szerelem amibe beleestem hisz Ő férj, és apa, ami nekem borzalmasan fáj.
Senki nem tudj,a hogy az ujjamat ledugom a torkomon, csak a pszichológusom, benne viszont teljes mértékbe megbízom.
Mostanában elég sokat lógók Billie Joe-val, a Green Day egyik tagjával. Az agykukrkászom szerint vele akarom kiélni azt, amit Matthew-val nem tudok. Szerintem ez az egész akkor marhaság, hisz Billie Joe férj! Oké, ez kicsit furcsán hangozhat, hogy Billie Joe férj és ezért nem mászok rá, miközben Matthew is az, de amiket Matt iránt érzek igazak, és fájdalmasak.
Nem rég találkoztam egy olyan fannal, aki vágja magát. Sírva borult az ölelésembe, és alig bírta elzokogni, hogy Matthew és Kate miatt csinálja. Annyira meghatott, hogy én is elkezdtem sírni. Soha nem csinálok ilyet, de neki odaadtam az E-mail címem, mert úgy érzem vele egy hullámhosszon vagyunk.
Az eset után rajzolni kezdtem. Oké nem vagyok egy Picasso, de próbálkozni lehet. A minap hegyeztem a ceruzám, és ahogy ránéztem a hegyezőre eszembe jutottak a kislány szavai: "Egy hegyezőt szétszedve kezdtem vágni magam...". Furcsának érzetem az egészet, de szétszedtem azt a fránya hegyezőt. Igyekeztem olyan helyet keresni a testemen, ahol nem feltűnő. A lábamon.
Az első pár vágás nagyon fájt, szinte megkönnyeztem. A vér patakokba folyt le a lábamon. Néha kicsit groteszknek tartom magam, és a stílusom.
Tegnap írt a lány. Megtudtam a nevét, és azt, hogy magyar. Nagyon érdekel, hogy mikor tudunk találkozni. Azt írta, hogy amikor nekem jó, hisz egy hete Londonba költözött a nagyszüleihez. Ennek nagyon megörültem.
Nos asszem ennyi lett volna az első oldal. A következőkbe meg a mindennapjaimat írom le. Érdekes lesz ennyi élményt leírni, de hajrá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése