2013.12.06.

Hétfő

 Furcsa érzés kapott el amikor, Matthew csillogó szemeire ébredtem. Láttam, hogy sírt. Láttam rajta, hogy nagyon rosszul van. Beletúrtam a hajába, és ekkor zokogni kezdett. Mellkasomba fúrta magát, és eláztatta a pólóm. Nem tudtam mit reagálni, ezért csak megkérdeztem, mi a baj. Felemelte azt a kezem amin a heg (seb) van, és úgy kezdte bámulni mintha megbabonázta volna őt. Hirtelen olyan fájdalom lett úrrá rajtam, amit még életemben nem éreztem. Látni, hogy Matthew így sír, borzalmas volt. Nem tudom, hogy mit reagálna, ha megtudná, hogy bulimiás vagyok. Ezért nem szeretném elmondani neki. Borzalmasan kiakadna. 
- Miért, Dominic? -Nézett rám. Apró szemei, most a kétszeresére tágultak, és ezerrel dúl belőlük a könny. - Segíteni akarok! Mondd meg miért! 
- Nem. - Ráztam meg a fejem. - Nem mondhatom el neked. - Letöröltem az arcát, és ekkor abbahagyta a sírást. Felemelte a kezem és nyomott egy puszit a sebre. 
- Nagyon fáj, igaz? - Kérdőn néztem rá. - Ami miatt csinálod. Nagyon fájhat ott bent. 
- Jobban fáj, mint hinnéd. - Matthew megölelt, majd azonnal el is tolta magát. - Matthew... 
- És... és... az mennyire fáj?  
- Azért csinálom, hogy elfelejtsem egy időre azt a fájdalmat amit belül érzek. Fáj. Ezért csinálom. 
- Dominic, ezt össze kell varrni. 
- Nem kell. Már letelt a hat óra. 
- Úgy sajnálom.
- Mégis mit? 
- Hogy ilyen helyzetbe kerültél. - Most én öleltem meg őt. Igyekeztem minden szeretetemet beleadni, hogy érezze, neki nem kell sajnálnia semmit. Oké, lehet, hogy miatta csinálom, de nem kell sajnálnia. 
 Nem tudom miért fáj ennyire. Szeretem őt, ez tény. De ennyire, hogy szerethetek valaki? Szinte az öngyilkosságba kerget, és még mindig oda vagyok érte. Még mindig megdobogtatja a szívem, és még mindig csak rá gondolok egész álló nap. Belepirulok a zokniba is, ha meghallom nevetni (Habárt megtanultam ezalatt a jópár év alatt, hogy kell belül elpirulni, vannak kivételek). Akkor szerethettem belé, amikor a Black holes & Revolution-ön dolgoztunk, és akkor kezdődött minden amikor az a fattyú eljött az egyik koncertünkre. Akkor kezdtem el hánytatni magam, ami mára már öt éve volt. Képzelheted, hogy öt év alatt mennyire lefogytam/elfogytam. Emelett nem csak, hogy kihányom amit eszek, de mostanában nem is nagyon eszek semmit. Ha meg igen, az kikerül a gyomromból, mielőtt emésztődni kezdene. Vannak éjszakák, amikor csak hányok megállás nélkül, és folyton Rájuk gondolok. Rá és Kate-re. Arra, hogy mennyire boldogok, és én mennyire jól színészkedem azzal, hogy jó pofizok előttük közben, meg szenvedek. Azt akarom, hogy vége legyen, és ne fájjon többé. Azt akarom, hogy többet ne akarjak öngyilkos lenni. Önzőség lenne tőlem. Itt hagyni a rajongóink, akik közül biztos lennének páran akik utánam jönnének. Inkább szenvedek én, mint azok akiknek sokat jelentek. Nem akarom, hogy Ők megtudják. Annyian törnének össze. Elég ha én vagyok kész, nem kell, hogy más is szenvedjen. 
 Matthew a csípőmre tette a kezét. Mennyire féltem, hogy észreveszi, hogy milyen sovány vagyok! Nem tudom számomra mi a nagyobb kín. Látni őt, ahogy Vele csókolózik, vagy látni, ahogy miattam összeroppan. Asszem' mindkettő borzalmas. A rajongók túlnyomó többsége, kezdi kapiskálni, hogy mit érezhetek iránta. Össze szedtek egy csomó olyan pillanatot, amikor szerelmesen nézek rá, és felnyomták a netre. Fel se tűnt, hogy ennyire látszik! 
- Fáj még? - Szorította meg a kezem, mire én felszisszentem. - Akkor igen. 
- Kérlek, Matthew. 
- Mit? 
- Hagyd abba. Annyira fáj! - Matthew enyhített a szorításon, de nem engedett. 
- Ne haragudj. - Elkaptam a fejem, és az ablakra szegeztem tekintetem. Ugyan a függöny félig el volt húzva, és korán reggel volt, láttam, hogy hatalmas és sötét felhők takarják el a reggeli napsugarakat. Fű de rohadt költői vagyok! - Megint itt kell maradnod. - Böktem az ablak felé. Nevetve megvonta a vállát, majd a homlokomra lehelt egy puszit, és felült. Nem volt rajta semmi, csak egy boxer. Amióta összejött azzal a Ribivel, felszedett pár kilót. Oké, ez tény, de valami elképesztően aranyos pocakja lett. Legszívesebben egész nap bökdösném, és belefújnék, mint ahogy a babáknak szoktak! És biztos, hogy úgy is viselkedne!! Olyan aranyos. 
- Megcsináljuk a másik pizzát is? - Fordult felém. Szemei alatt még látszódott a táska, és a kék szemei még kékebbek voltak. Bólintottam, és én is felültem, így mellé kerültem. A takaró lágyan borult az ölünkbe, szinte nem is éreztük. Kábé tíz percig csak bámultuk egymást. Akárki akármit mond arról, hogy Matthew és Kate mennyire szeretik egymást, senki nem tagadhatja le, hogy köztünk is izzak a levegő. Ezt nem csak ezért mondom, mert szeretem őt, hanem azért mert azok a szikrák amik felperzselik a levegőt tényleg ott vannak. Néha Matthew annyira elmélyül a szemebe, hogy majdnem belehalok. 
- Segítesz a pizzában? - Kérdeztem és akkor fel sem tűnt, hogy mekkora baromságot kérdeztem, hisz a mirelit pizzát csak bevágom a sütőbe és tíz perc múlva kiveszem. 
 Meglepetésemre Matthew bólintott, és felálltunk. Az ágy mellett még nézegettük egymást egy kicsit, és csak utána mentünk át a konyhába. 
 Kivettem a pizzás dobot a mélyhűtőből, és Matthew kezébe nyomtam. Felegyenesedtem, és kinyitottam a hűtőt, majd megkerestem a vörös bort. 
- Korán reggel? - Nézett rám, Matthew. 
- Hedonista vagyok. - Vontam meg a vállam mosolyogva, és levettem két boros poharat. Beletöltöttem a gyönyörűen vörös, bort, majd Matthew-nak adtam az egyiket. 

 Az egész lakást belengte a pizza és bor illata, meg persze a mi hangos nevetésünk.Az ágyamba ültünk törökülésbe, és a múltat idézgettük. Néha annyira nevettünk, hogy a könnyünk is kicsordult. Matthew olyan fajta ember, aki két pohár bor után képes elázni, és akkor elképesztően bolond. 
 Matthew egy(??) gyenge pillanatában, az ölembe feküst, és abba hagyta a nevetgélést. 
- Baszd meg, Howard. 
- Baszd meg te, Bellamy. - Vágtam rá azonnal. 
- De nem tudod, miért!! 
- Akkor bökd ki. 
- Mert... mert vannak olyan pillanatok, amikor jobban tetszel mint Kate. Kezdem azt hinni, hogy befogok buzulni. 
- Ne mondj ilyet! A melegek nagyon is jó emberek! 
- Én nem azt mondtam, hogy rosszak vagy ilyesmi, csak, hogy félek, hogy az leszek. Nem mintha baj lenne, de Kate mit szólna? És Bing? 
- Ha te ... ha te úgy érzed, hogy ez a helyes út, akkor néha áldozatokat kell hozni. 
- Tudod mikor jöttem rá, hogy kezdek bebuzulni? 
- Ne mond ezt. 
- Jó... De tudod? - Megráztam a fejem. - Amikor tegnap csak úgy lepippantottál! Istenem, olyan jól dolgozol a nyelveddel. Mintha világ életedben ezt csináltad volna! - Nevetett. Én kicsit belepirultam a bókba(?), és csak tovább hallgattam. - Olyan jó voltál. Alig tudtam vissza fogni magam, hogy ne üvöltsek. - Teljes átéléssel mesélte, hogy mit érzett, amikor tegnap kielégítettem. Kicsit szabad szájú, de én így szeretem. 
- Dominic... Én azt hiszem .. jajj... azt hiszem, biszex vagyok. 
- Mi? - Nevettem fel. - Még soha nem voltál együtt fiúval! 
- ÚGY nem. De már voltam. 
- Mi a fene? - Teljesen ledöbbentem. Matthew-t megerőszakolták? Mi a fene? 
- Még a gimiben. Emlékszel Brad-re? Arra a bunkó punkra? Egyszer annyira felhúztam, hogy ott az öltözőben lerángatta a nadrágom, és egész egyszerűen megbaszott. Tudod mennyire fájt! Tudom, hogy annak a fájdalomnak el kellene múlnia, de az végig kitartott! Sikítozni próbáltam, de befogta a szám. - Nem úgy mesélte, mint ahogy egy rossz élményt szokás mesélni. Inkább olyan, 'fú, ezt még egyszer kipróbálnám' átéléssel mesélte. - Tudod, Dominic, én imádom a durva szexet, csak Kate olyan mimóza. Semmit nem akar csinálni. Nem szereti ha hangosan nyögök. - Furcsa mód egyáltalán nem zavart, hogy miről beszél. Sőt, röhögve hallgattam. Kicsit meglepett amikor azt mondta szereti a durva szexet. Persze Matthew-ból ki lehet nézni, hogy milyen durván csinálja, de akkor is furcsa volt. És Kate miatt vissza kell fognia magát, ami nem az erőssége. Engem olyan keményen megbaszhat, amilyen keményen csak akar, és olyan hangosan nyöghet, amilyen hangosan csak akar! 
- Matthew... 
- Igen? - Olyan kéken csillogott a szeme, hogy egy röpke pillanatra elfelejtettem mit akartam mondani. 
- Öh... elfelejtettem. - Vallottam be. Matthew felnevetett majd az ölembe(!!) ült, olyan lovagló ülésbe. 
- Én viszont tudom mit akarok mondani. - Suttogta a fülembe, kéjesen. 
- Akkor bökd ki. 
- Én nem olyan rég vettem egy kék műbránert. - Mondom! Szabad szájú! 
- Minek az neked? 
- Hogy ne unjam halálra magam az ágyban. Egyszerűen, kell valami ami felpezsdít! Imádom amikor belém csúszik, és olyan gyorsan mozgathatom, amilyen gyorsan csak akarom! Képes vagyok úgy lemenni, hogy nem érek magamhoz! Az orgazmus olyan mint amilyet soha nem tapasztaltam, és minden kielégülés más. Oh, Dominic, egyszer ki kell próbálnod! - Ki is akarom. A te farkaddal. Fuj, erre nincs jobb szó? A pénisz olyan orvosias. Mindegy. 
- Miért olyan jó? 
- Hogy miért? - Matthew lenyúlt, és megragadott boxeron keresztül. - Olyas fajta orgazmusod lehet, amilyet nem mindig élhetsz át. Sokkal intenzívebb mint ha a megszokott módszerrel maszturbálnál. Ki akarod próbálni? 
- Nincs olyanom. - Mosolyogtam kínosan. Matthew kicsit megrémisztett amikor szájába tette két ujját, és addig nyálazta őket, amíg nem lettek elég nedvesek. Ekkor kihúzta onnan, és hátulról benyúlt a boxeromba. Ezt én nem számítom szexnek, vagy bármilyen érzelmi kitörésnek, csupán annak, hogy vissza adja, amit tegnap kapott. Egy só nélkül felemelt, így én kerültem az ölébe. A fülemhez hajolt, majd bele súgta: 
- Ne félj. A fájdalom csak illúzió. - Kösz. Matthew mindig ilyen. 
 Akkor amikor belém nyomta mind a két ujját, össze szorítottam a szemeim, és fájdalmasan felnyögtem. Tényleg borzasztóan fájt. 
- MATTHEW. 
- Shh.... - Csitított. Lassan mozgatta elsőnek az ujjait. Nem a megszokott ki-be mozdulatokat végezte. Ujjai hol elváltak egymástől, hol begörbültek. A fájdalom hamar elmúlt. Éreztem ahogy az izzadság lecsöppen a homlokomról. Matthew mosolyogva nézte, ahogy vonaglok az ölében. 
 Amikor elmentem, felmordult az ég, és zuhogni kezdett az eső. 
- Milyen volt? - Kérdezte, amikor már kellő képen megnyugodtam. 
- Az ég válaszolt helyettem is. Felnevettünk, és lassan ledöntött az ágyra. 
 Az biztos, hogy még egy darabig fájni fog a hátsóm, de megérte. Megérte Matthew hosszú ujjaiért.  
Imádom.