2013.12.05.

Vasárnap

Reggel megint hánytam. Nem csináltam semmit, csak felkeltem. Úgy tűnik a testem már tudja mit kell tennie.

 Felöltöztem, majd elindultam, a kávézóba, ahova a Lánnyal megbeszéltem a találkozót. Úgy terveztem, hogy csak én és ő leszünk, de amikor bezártam az ajtót, egy lihegő Matthew futott belém.

- Hohó, hova mész? – Hőköltem hátra.

 - Te, hova mész?

- Találkozóm lesz.

- Megyek veled. – Bólintott, zihálva. Köhögött párat, és elindultunk.

 Odakinn ezerrel szakadt a hó, ami azonnal befestette, Matthew hollófekete haját. Abban a pillanatban, úgy meg akartam csókolni, mint a fene.

 A Lány már ott volt, amikor mindketten beléptünk a meleg térbe. Az egész üzletet belengte a forrócsoki és a csokis süti illata.

 A Lány teljesen elpirult, amikor meglátta, hogy Matthew is velem van. Kezet fogtam vele, majd Matthew is. Ő azonban nem tudta, hogy a Lány vágja magát, így amikor meglátta a hegeket, teljesen kiakadt.

- Mik ezek? – A Lány próbálta elhúzni a kezét, de Matthew egyre erőseben kezdte szorítani.

- A hegeim. – Felelte zokogva.

- Matthew ül le. Beszélnünk kell veled.

- Te tudtad? – Kerekedett el a szeme. Bólintottam.

 A Lány zokogva kortyolgatta a forrócsokiját, amíg én megpróbáltam elmagyarázni neki.

- A Lány, miattad, vágja magát.

- Mi? Mégis miért, és mióta?

- Tizenhárom éves voltam, amikor elsőnek szedtem szét egy hegyezőt. Minden este sírok, és folyamatosan könyörgök, hogy egyszer el tudjam mondani önnek.

- Mit? –A Lány elővette a gitárját (ami mindvégig mellette feküdt) és megpengette. Matthew érdekfeszítve figyelte, mit csinál a Lány, aki egy idő után elkezdte játszani a Madness-t.

 Eddig nem hallottam, hogy bárki akusztikba játszotta volna, de ahogy a Lány tette elképesztő volt.

- Mit akartál ezzel? – Kérdezte egyre idegesebben, Matthew.

- Tudja, én értem a szám lényegét. Ön így meg úgy szereti őt. Ezzel teljesen tisztába vagyok. Csak, tudja annyira megszerettem magát, ezalatt a két év alatt, hogy fáj ha látom, hogy megcsókolja őt, vagy megöleli, és… - A Lány nem tudta, folytatni, mert sírni kezdett.

- Miattam teszed ezt magaddal?

- Igen, Mr. Bellamy. – Megöleltem a Lányt, majd Matthew-ra néztem. Oh, ha tudná, hogy miatta lettem bulimiás. Matthew felállt majd szorosan megölelte a Lányt.

- Úgy sajnálom. Annyira utálom, ha egy rajongó szenved.

- Tudom, Mr. Bellamy.

- Matthew. Hívj Matthew-nak. – Matthew letörölte a könnycseppeket a Lány arcáról, majd leültek.

- Kérhetek valamit? – Nézett fel, a Lány.  – Beletúrhatok a hajadba? – Matthew felnevetett és a Lány elpirult. Úgy látszik őt is kikészíti Matthew édes nevetése. Én már megszoktam, és képes vagyok belül elvörösödni, de akkor is imádom.

 A Lány beletúrt Matthew dús hajába, amitől még vörösebb lett. Teljesen megértem őt.

- Köszönöm szépen, Mr. Howard, és Mr. Bellamy... Uh, azaz Dominic és Matthew. Remélem még lesz alkalmunk találkozni.

- Biztosan lesz. Most egy ideig Londonba leszünk. – A Lány bólintott, majd megölelt minket, és a vállára dobta a gitárját. Mosolyogva néztük, ahogy kisétált az épületből, miközben a zenelejátszóját babrálja.

- Aranyos lány.

- Az. – Értetten egyet, Matthew-val.

- Rá ne mássz.

- Mi? – Döbbentem le. Matthew csak felnevetett, majd vállba veregetett, és a kezembe nyomta a kabátom.

 Fogalmam sincs mennyi ideig voltunk a kávézóba, de ahogy kiléptünk a hideg és havas utcára, úgy éreztem, felgyorsul az idő. Nem akartam, hogy Matthew elmenjen, és itt hagyjon. Azt akartam, hogy megfogja a kezem és felkísérjen a lakásomba, hogy ott aztán szerelmesen egymás karjaiba borulva az ágyba dőljünk, hogy szerelmünk kiteljesedjen! Oké, ez kicsit nyálas lett. Viszont a vágyam eleje be is teljesült:

- Tudod… - Kezdte, amikor már egy jó ideje csak álltunk egymás mellet a hóban. – Kate elment a nagyszüleihez, és vitte a kicsit is. Egyedül szar lenne, és azt szeretném kérdezni, hogy felmehetek veled? Olyan rég mulattunk együtt. – Milyen ostoba kérdés ez? Hát persze!

- Matthew Bellamy mióta használja azt a szót, hogy „Mulat”? – Nevettem fel, Matthew-val együtt. Ő csak megrázta a fejét, majd kérdőn rám nézett. – persze, hogy feljöhetsz. Ha gondolod ott is aludhatsz. Csak tudod nekem csak egy ágyam van.

- Nem baj az. – Legyintett - Aludtunk már együtt. És amúgy is. Amikor részegen beállítottam akkor is együtt aludtunk, nem?

- Heh, igen. – Hirtelen eszembe jutott, hogy miket tettem azon az éjszakán. Végigcsókoltam a teste minden egyes pontját. Igen. Ezt tettem, ezért most kérem, kövezzenek meg!

- Dominic, hisz te vacogsz. Add ide a kezed. – Matthew felé nyújtottam a mancsom, majd amikor Matthew tenyerébe csúszott, hirtelen már nem is fáztam. – Menjünk. – Idegesen bólintottam, majd elindultunk.

 Otthon a kabátunkat ráterítettem a radiátorra, és felvettem a hőfokot is. Bedobtam egy mirelit pizzát a sütőbe, majd Matthew kezébe nyomtam egy sört.

- Nem, kösz. – Rázta meg a fejét.

- Miért? – Tettem le az enyém is. Vállat vont.

- Nem kívánom. De te megihatod. – Én meg rád vágyom, te barom! Oké, ezt hangosan soha nem tudnám kimondani.

- Nem. Nem jó, ha csak én iszok. Kiveszem a pizzát. – Böktem a konyha felé, ahol a sütő kitartó csipogással jelezte, hogy kész a pizza, ami természetesen azonnal megégette a kezem. Ujjamat a számba téve tettem le a kisasztalra a pizzát.

- Megint bénázol, Howard? – Nevetett fel, majd a szájához emelt egy szeletet, aminek a sajtja visszapattant az állára, és ő azonnal visítozni kezdett. – Ez kibaszott meleg! – Gyűrte bele a szájába a sajtot. Igaz még maradt egy kicsi ott, amit le akar szedni, de megállítottam.

- Majd én. – Oké, a következő tettemre vagy jól reagál ( nem csinál semmit csak megakarja velem beszélni ezt) vagy nagyon jól (élvezi) vagy rosszul (Felpofoz és ott hagy, ami nehéz lenne, mert a nadrágja szárad). Legnagyobb szerencsémre jól reagált arra, hogy lenyaltam az olvadt sajtot az arcáról.

- Ühm, Dominic.

- Ne haragudj. Elképzelésem sincs mi a fene ütött belém. Én csak…

- Nincs semmi baj.

- Jó. – Sóhajtottam, majd beleharaptam egy szeletbe.

 Úgy megcsókolnám. Úgy megölelném, és úgy elmondanám neki mit érzek. De soha nem lesz rá erőm.

 Amikor befejeztük a kaját, rögtön rámtört a bulimiások legnagyobb ellensége, a bűntudat. A hasamhoz kaptam, majd bocsánatot kértem Matthew-tól és kimentem a mosdóba. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy nem hall, bezártam az ajtót, és lehajoltam a vécéhez. Ledugtam a mutatóujjam a torkomon, majd egy pár perces hányás vette kezdetét. A végére már teljesen izzadtam, és az erőlködéstől a könnyeim is kicsordultak. Úgyhogy vörös arccal, beduzzadt szemekkel, és gyengén mentem vissza.

- Jól vagy? – Kérdezte kétségbeesetten, amikor lehuppantam mellé az ágyba. Felült majd a homlokomra tapasztotta jéghideg kezét, ami azonnal lehűtötte a forró bőröm. – Jézusom, csak nem hánytál?

- Felkavart a gyomrom a meleg pizza ennyi. Ne aggódj. – Oké, tény, hogy remekül tudok füllenteni, ezt már sokan megjegyezték, de Matthew-nak eddig soha nem kellett hazudnom.

- Aggódóm. Ne menjünk be a körházba, vagy valami? – Láttam, Matthew arcán, hogy teljesen kétségbe van esve.

- Matthew… - Rámosolyogtam, majd megfogtam a kezét, ami eddig a homlokomon volt – Nincs semmi bajom. Teljesen jól vagyok. – Sikerült egy kicsit megnyugtatnom, de amíg néztük a BBC-t vagy hatszor, megkérdezte, hogy vagyok. Persze a válaszom mindig az volt, hogy ’Remekül’.

- És most. Mit csináljunk? – Kérdezte, amikor vége lett a filmnek. Valami vígjáték volt amibe Jim Carrey szereplet, úgyhogy Matthew minden egy szónál elröhögte magát és a tévére mutogatva olyanokat mondott, hogy ’Ez a Jim milyen vicces!’. Őt jobban lekötötte a film, mint engem aki csak Matthew-ra figyelt.

- Legyünk tinipicsák, és kapcsoljuk be a Justin Bieber-t, miközben arról dumálunk, hogy milyen jól néz ki! – Egyszerre nevettünk fel, majd amikor abbahagytuk mélyen a szemébe, néztem. Ha ez egy romantikus film lett volna, akkor megcsókol, és szerelmesen ölelkezünk tovább. Hát majdnem ez történt.

 Matthew lassan előre hajolt, ám amikor ajkaim éppen, hogy érintették az övét, elkapta a fejét. Életembe nem éreztem még akkora csalódottságot.

- Ne haragudj.

- Most már kvittek vagyunk. – Mondtam, halkan. – Azért megölelhetlek? – Bólintott, majd szorosan magához húzott. Akármennyire is nem akarta azt a csókot az ölelése mindent elárult. Azért valamilyen szinten akart, és én is őt.

- Elmondhatok valamit? Csak annyira nyomja a szívem, szeretném, ha tudnád. – Suttogta, miközben még mindig ölelkeztünk. 

- Persze.

- Elég kínos.

- Előttem semmi sem kínos. Bökd ki.

- Oké… Szorít a nadrágom. – Elsőre nem esett le, ezért eltoltam magamtól, és kérdőn néztem rá, aztán le a nadrágjára, és ekkor vált világossá. Matthew megint kétségbeesett, majd rám nézett. – Nem tudom mi a fenét csináljak!

- Mit csinálsz ilyenkor?

- Hát általában Ka…

- Jó, nem érdekel. – Undorodtam el. – Orvosolni kell. Nekem nincs ilyen magazinom szóval… - Oké, én igazából tudom, mit akarok. De Matthew nem biztos, hogy díjazná.

 Matthew sejtelmesen rám nézett. Tudtam, mit akar.

- Nem.

- Dominic, a mi kettőnk titka marad.

- Miért nem csinálod magadnak?

- Az olyan monoton. Szinte minden este úgy csinálom. Kérlek! – A lehető legnagyobb szemekkel rám nézett.

- Ah… Jó. A számmal, vagy a kezemmel? – Persze, hogy ezt szerettem volna, de Matthew-nak nem vallhattam be.

- Ahogy neked jó. – Felsóhajtottam, majd a térdéig lehúztam a boxerét. Mindig is tudtam, hogy Matthew nagy, és már láttam is párszor, de most, hogy hozzá is érek, valahogy teljesen más volt.

- Tudnod kell, hogy a barátok nem csinálnak ilyet. Ha megteszem, akkor már nem barátok, hanem valami többek leszünk.

- Szuper mega barátok? – Nevetett fel kínosan.

- Igen. Azok. – Nem szerettem volna elkapkodni, és Matthew sem ellenkezett amikor belecsókoltam a nyakába. Hátra vetette a fejét, én meg a pulzuspontját kezdtem szívni. – A mi tikunk marad?

- A mienk. – Belenéztem a szemébe, majd a homlokára nyomtam egy puszit. Az volt ezzel a baj, hogy ha meglátom Matthew-t így, akkor nekem is elkezd ott lent munkálódni valami, és ő már tuti nem tenné meg, így amikor megfogtam őt, magamat is megmarkoltam a nadrágon keresztül. Elsőnek lassan kezdtem mozgatni a kezem, majd amikor hangosan felnyögött, gyorsítottam. Elképesztően mély hangja van amikor így nyög. Teljes erejéből megmarkolta a takaróm, teste izzadni kezdett, és folyamatosan engem nézett.

- Szólók, ha közel vagyok. – Lehelte, majd a szemembe nézett, és torkából felnyögött. – Oké, közel vagyok. – Felnevettem, majd lehajoltam és a számba vettem. Matthew egyáltalán nem ellenkezett. Sőt! Belemarkolt a hajamba, és lejjebb nyomta a fejem. Amikor elment, le akartam nyelni, de ő megállított.

- Adj belőle. – Oké, ez volt a lehető legfurcsább kérés, amit életem során kaptam. Az addig rendben van, hogy kielégítettem a legjobb barátom, de mi az, hogy adjak a saját termékéből neki? De mit tehettem? Nem nyelhettem le, ha azt akarta, hogy adjak belőle!

 Fölé hajoltam majd kinyitottam a szám, és ő is. A legjobb hatás érdekébe kinyújtottam a nyelvem, amin legördült az elefántcsont színű, ragadós folyadék. Követte a példám, és ő is kiöltötte a nyelvét.

 Felnyögött, amikor a folyadék találkozott az ő nyelvével, és befolyt a szájába. Egy kicsit engedtem át, nem akartam, hogy rossz élménye legyen az első ilyenről, azzal, hogy rossznak találja az ízét. Lenyelte, majd rám nézett. Ajkairól lefolyt egy csepp, amit én azonnal lenyaltam.

- Oké, ez tuti a mi titkunk marad. – Húzta fel a boxerét. Valami azonban mégis bökte a csőröm.

- Milyennek találod az ízét?

- Hát… - Kicsit fészkelődött. Láthatólag sikerült zavarba hoznom. – Egy… kicsit meleg és… édes ugyanakkor sós és keserű is és… keveredett a nyáladdal ami… - Felsóhajtott, majd behunyta a szemét, és elképesztő átelléssel folytatta – ami… olyan ízű… mint egy adag, zöldalma fagyi a forró nyárban. – Oké, fogalmam sincs, hogy az milyen, de teljesen belepirultam, abba amit mondott. – Tudod, Dominic… ha nem lenne feleségem akkor most lefeküdnék veled. – És ezzel az egy kibaszott mondattal sikerült elérnie, hogy ismét a mosdóba menjek, csak most sírtam is. Megkerestem a pengét, majd a karomba nyomtam, ahonnan ezerrel kezdett ömleni a tűzvörös vérem, ami lefolyt az alkaromon, aztán a vécé fölé hajoltam és a sírástól vakon, lenyomtam az ujjam a torkomon. Azonban Matthew azt hitte, hogy megint rosszul lettem, és bekopogott.

- Dominic? Jól… jól vagy? – Letöröltem a könnyeim, a szám, és a karom, majd megnéztem magam a tükörbe. A szám szélén még volt egy kis hányás (pfuj), a szemeim megdagadtak, arcom vörös és verejtékes volt egy ki vérrel fűszerezve. A karomból elállt a vérfolyam, de elképesztően bevörösödött a heg körül a bőröm. Nem érdekelt, hogy nézek ki, kinyitottam az ajtót neki.

- Te jó Isten. Dominic, hívom a mentőket.

- NE! KÉRLEK NE! – Fogalmam sincs miért, sírni kezdtem. – Kérlek, ne! – Matthew leült mellém, majd a szemembe nézett.

- Jól van. De akkor kérlek feküdj le, és pihenj kicsit. Hozok neked finom teát. Kate imádja. – Amikor kimondta az utolsó szavakat, még jobban rákezdtem. Már alig láttam a könnyeimtől. Matthew a karjaiba vett, majd ráfektetett az ágyamra. Betakart, és a homlokomra lehelt egy puszit.

 Amikor abba hagytam a zokogást, és Matthew még mindig a konyhába babrált, megnéztem az első karomon lévő heget. Nagyon mély lett, de azér’ nem annyira, hogy össze kelljen varrni, így csak rátettem egy hidegnek minősített törülközőt, ami azonnal elkezdte összehúzni a sebet. Matthew egy tálcával tért vissza. Két gőzölgő bögre volt rajta, egy adag keksz, és egy szelet pizza.

- Tied a keksz enyém a pizza. Tied a Harry Potteres bögre, enyém a Star Wars-os. – Bólintottam, majd beleittam a mézed teába.

 Amikor befejeztük a kúrálásom, Matthew letette a tálcát, arcom a kezébe helyezte.

- Mi a baj, Dominic? Te nem szoktál csak úgy sírva fakadni.

- Majd ha megérettünk rá, elmondom. – Fordultam el. Matthew felsóhajtott, majd befeküdt mellém. Meglepetésemre, Matthew szemei csillogtak amikor betakarta magát ugyanazzal a takaróval. A derekamra helyezte a kezét. Reméltem, hogy nem veszi észre, milyen sovány vagyok!

- Matthew… - Legyintett, majd magához húzott. Beletúrt a hajamba, és a fülemhez hajolt. – Nem akarom, hogy sírj.

- Nem akarom, hogy szenvedj.

- Nem szenvedek. – DE SZENVEDSZ, TE SZŐKE BAROM!

- Dominic… - Zokogva, egymás karjába aludtunk el. Valahol ez volt a legjobb és legrosszabb éjszakám. Szeretem őt. Nagyon.